Első rész- Az állásinterjú

Bernie a szobájában járkált fel-alá.
-Nyugi,nyugi Bernie, minden rendben lesz holnap. Csak semmi pánik. De ahjjj, akkor is mi lesz ha.... Nem, nem! -idegeskedett magában.
A lány éppen az édesanyjánál volt. Úgy tervezte, hogy ott alszik. Néha úgy látta, hogy az anyja magányos, akkor mindig nála aludt. A szülei ugyanis elváltak, még kicsi korában. De ha felhozták ezt a témát, ő hallgatott mint a sír. Nem szeretett erről beszélni. Nagyon bántotta a dolog.
-Oké, akkor átgondolom, hogy mit is kérdezhetnek majd. ... Mit kérdezhetnek? Honnan tudnám én, ez lesz az első állásom.. Ha lesz. Jó, nyugi nyugi. Bekapcsolom a tv-t akkor majd lehiggadok.
Be is kapcsolta, de úgy tűnt, nem higgadt le.
-ÓÓ, a fenébe is.
Ekkor az anyja nyitott be.
-Bernie! Gyere, elkészítettem a vacsorát!
-Megyek anya!
A konyhában ettek. A konyha és az étkező egyben volt. Illetve a konyhában volt az asztal, aminél szoktak enni. Szépen meg volt terítve. 7 óra felé járt, már be volt sötétedve. A villany le volt kapcsolva, két gyertya helyettesítette a lámpát. Egymással szemben ültek.
-Anya, igazán nem kellett volna... A gyertyafény, meg.. minden.
-Ó ugyan már!
Ekkor elhallgattak, és ettek szép csöndben. Majd megszólalt Daphne.
-Kicsim, ha valami aggaszt, elmondhatod!
-Anya, nem aggaszt semmi.
-De, látom rajtad! Máskor annyit beszélsz, most meg csak csendesen eszel. Nem vall ez rád.
-Tudod, az állásinterjú...
-Szóval az aggaszt?
-Igen. De nagyon.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.
-Honnan tudod? Az még nem olyan biztos.
-Az első munkád. Most parázol, de minden rendben lesz. Én tudom. Anyai ösztön.
-Ha te mondod!- mosolyodott el Bernie.- De akkor is félek.
-Ne félj!
-Köszönöm anya! Te mindig mosolyra fakasztasz!
-Ezért vannak az anyák.
Majd ismét ettek tovább.
-Köszönöm a vacsorát anya, mindig nagyon finomat készítesz.
-Szívesen.
Azzal nyugodtan eltávozott  a szobájába Bernie, és már nem volt olyan ideges.