-Annyira izgulok. Félek is. Mi lesz majd? -kezdett idegeskedni. -Le kell nyugodnom.
-Szia szabad ez a hely?- kérdezte egy hang.
A lány nem is vette észre, annyit idegeskedett.
-Bocsi, szabad persze. -nézett a lányra Bernie.
-Te vagy az... Bernie?
-ŐŐŐ... Ismerősnek tűnsz, én vagyok az, de nem jut eszembe ki vagy... Ne haragudj.
-Hát nem is fersz fel?
-ŐŐŐ...
-Sajnálom, de nem.
-Herriett vagyok! Az a Herriett, akivel kiskorodban minden nap együtt játszottál, és együtt mentél iskolába. Az a Herriett, akivel megosztottad a titkaid.
-Herriett! Hát te vagy az, unokatestvérem?
-Én hát!
-Tudod.. hát.. olyan rég találkoztunk.
-Igen, tudom.
-Már vagy három éve.. tudod, a temetésen....
-Emlékszem rá.- mondta kissé szomorúan a lány.
De nem azért mondta szomorúan, mert annyira régen találkoztak. A lány szülei... Egy balesetben haltak meg. Az az ő temetésük volt.
-Na, és mi újság veled Bernie?
-Most éppen egy állásinterjúra igyekszem.
-Az remek.
-Olyan jó, hogy most futottunk össze...
-Hát persze... De találkozhatnánk máskor is.
-Ez jő ötlet. Mindjárt leszállok. -azzal egy papírt vett elő a táskájából, és ráírta a számát, majd átnyújtotta.- Húha, már szállok is. Majd beszélünk! Szia!
-Akkor szia.-köszönt vidáman Herriett.
*
-Igen tessék, itt Bernie Kingsten.
-Szia Bernie, Herriett vagyok. Ugye nem zavarlak, ilyen későn?
-Nem, dehogy zavarsz, és még csak hat óra van. Az nem is késő.
-Na és hogy vagy, mi volt az állásinterjún?
-Hááát.... Felvettek!- a hangján hallatszott milyen vidám.
-Komolyan? Ez remek hír!
-Figyelj csak, nem aludnál valamikor nálam? Régebben folyton egymásnál aludtunk.
-Igen emlékszem. Azok a régi szép idők. Persze, hogy szívesen alszom nálad.
-Akkor mondom a címet!
A két lány vagy fél óráig beszélt. Aznap felvették Berniet, egy supermarketben fog dolgozni, mint eladónő. Végre nem fog idegeskedni, már , ahogy Daphne mondta, minden rendben lesz. Így is lett. Majd ki csattan az örömtől.